A magyar kereszténység ezer éve
Michelangelo és Nagybajcs

Az alábbi cikket 1999-ben írtam. (Hogyan Tovább? 1999. 2. sz.) Nagy örömömre szolgált, hogy a szoborkompozíció azóta csodálatos karriert élt meg. Bemutatták a Vatikánban Magyarország millenniumi egyházművészeti kiállításán, legutóbb pedig a budapesti Nemzeti Múzeumban gyönyörködhettünk benne.

Kadbedó Tamás: Az istenek című regényét olvasom.

Az író 1956-ban egyetemistaként részt vett a forradalomban, leverése után emigrált. Angliában történelmet és könyvtártudományt tanult. Volt könyvtáros Angliában, könyvtárigazgató Guatemalában, jelenleg Írországban él.

Magyarország mindig vele volt, benne élt. Amonnan című kisregénykötetének borítólapján ezt így fogalmazza meg: "Kulturális hazámat magammal hoztam." Valóban. Regényeiben, elbeszéléseiben megelevenedik a Duna-táj, Baja, Budapest. József Attila és Illyés Gyula angol nyelvű fordításköteteit szerkesztette, magyar költői antológiát gondozott. Lélekben magával vitte a Győr melletti Nagybajcs templomának ékességét, a faragott paraszt Pietát is.

A pieta köznévi fogalom is. A latinban gyökerező olasz szó jelentése: szánalom, könyörületesség, gyöngédség. A művészetben: a keresztfán meghalt Krisztust ölében tartó Mária ábrázolása. Az első piéták a 14. századi Németországban születtek.

Az istenek című regény cselekményének színhelye Róma. Szereplői húsz év körüli fiatalok, akik "egy vesztesnek mondott forradalom túlélői voltak, most saját szerencséjük kovácsai lettek." Ismerkednek a nyugati világgal, az "örök várossal", gyönyörködnek művészi értékeiben, találkoznak a szerelemmel.

A Szent Péter bazilikába betérő vendéggel történik meg a csoda.

Idézem: "...már nem szemlélhetem sem képen, sem a valóságban, sem a tudatban Michelangelo első Pietáját anélkül, hogy a másik hárommal együtt alkotott összbenyomás el ne töltené tudatom, melyen, különösképpen, még egy odavaló pieta kopogtat. A nagybajcsi templomban van az egy méter magas fafaragás, paraszt pietácska, amit együtt látok a michelangelói elsővel, ami talán modellje volt, hacsak nem mind a kettő - és mindahány - vissza nem bandukol egy még régebbi, közös ősmodellre, a fiát sirató, annak fejét, halott testét az ölében babusgató anyára.

A Nagybajcsi Szűzanya kedvesnővér-öltözetű, széles orrú, csontos parasztaszszony, fiának a halál kitátotta a száját, orra megnyúlt, szeme, bár csukva, fölfelé fordul. Otrombább, halálfélelmet keltőbb, halottabb, mint a michelangelói első."

Igazán most be kellene fejeznem. A tárgyilagosság kedvéért hadd jegyezzem meg a következőket:

Michelangelo (1475-1564) 24 éves korában alkotta első pietáját. a nagybajcsi faragvány születését az egyik forrás a 15. századra, a másik a 16. század első felére teszi. Szinte azonos időben alkották őket. Vajon a szobrászok valamelyike ismerte a másik művét? Vagy csak követték a 14. században kialakult mintákat? Vagy csak forrásuk egy: az anya fájdalma fia halála felett?

Baksa Péter

forrás: www.hitvallas.hu