A három község határában részben összekapcsolódó értékes területek vannak, ezért és a köztük lévő kis távolságok miatt célszerű együtt áttekinteni a természetvédelmi szempontból jelentős részeket.

Kisbajcstól Szőgye felé haladva az úttól jobbra a Szavai-csatorna két oldalán húzódó nádas találkozik a nádrét nevű füzekkel. Náddal borított mély fekvésű területtel a falu közelében a csatorna bal partja mentén korábban a Duna magas vízállásakor még nyíltvizű részek is voltak. Napjainkra az előrehaladott feltöltődés miatt már beborította helyüket a gyékény és a nád. A vízinövény társulások jellemző fajai ma csak a csatornákban találhatók meg ezek a védett tündérfátyol, a tavirózsa, a tündérrózsa, a rence, a békalencse fajok, a rucaöröm. A sekély vizű részeken a nyílfű, a hídőr, a sárga nőszirom is előfordulnak.

A nádasban fészkelő nádi énekesek a leggyakoribbak, korábban a nyíltvizű részeken a szürke gém, a fehér gólya, a vörös gólya, a bíbic, a tőkés réce, a sárszalonka is megjelentek, ma már csak ritkábban fordulnak elő.

A sűrű nád jó vadrejtő, fácán, őz, róka, vaddisznó egyaránt szívesen tartózkodik benne. A nádrész öreg fáinak odúiban költ a seregély, a szén- és kékcinege, az ágak között fészkel az egerészölyv. Nagybajcs és Szőgye között a mocsárrétek utolsó, délkeleti képviselője a Csápolnak. Öreg botlófüzek, sűrű bozót, nádas teszi változatossá az árvízkor jórészt fakadó vízzel borított rétet, amelyet a Csápolnaki-csatorna vesz körbe. A csatorna mentén összefüggő erdősáv található. A rét nyílt területei kaszálók, amelyeket időnként műtrágyáznak, emiatt a korábban gyakori hússzínű ujjaskosbor eltűnt. Botanikailag értékes több védett faj élőhelye a Csápolnak. Ezek a szibériai nőszirom, a kígyónyelv haraszt, a kardos madársisak, a kornistárnics, a dunai csillagvirág, a nyári tőzike. Ősszel tömegesen virít az őszi kikerics, a peremizs és őszirózsafajok szintén gyakoriak.

Az idős fákban fészkel az erdei fülesbagoly, a cinegék és seregélyek, a kerti rozsdafarkú, az ágakon rak fészket az egerészölyv. Az őz, a vaddisznó és a róka gyakran látható főleg a sűrű bozótosban.

A Szőgyét határoló egykori Duna-ág (a bajcsiak szőgyei döglőnek hívják) fakadó vizekkel megtelő mélyedés, amelyben gyékény, békalencse tömegesen élnek.

Válasz